Október 1-4. között zajlott az immár 18. Rallylegend San Marinóban. Ez a verseny tudvalevőleg nem számít bele semmilyen bajnokságba csupán egy felszabadult, örömteli eseménye a rallysportnak, egy olyan esemény ahol az évek során a világ szinte összes rallyautójával találkozhatott már a műértő közönség. Nem volt ez máshogy az idén sem, ismét voltak olyan autók melyek ez idáig nem indultak a Rallylegenden.
A Covid-19 járvány miatt az idei versenyre jóval kevesebb versenyzőpáros adta le nevezését, mindössze 126-an szerepeltek a műsorfüzetben. Természetesen jócskán megcsappant a külföldi nevezők száma is, ők 26-an voltak, ebből öt a magyar páros. Ellenben több neves olasz bajnokot autóba ültettek, hogy azért ne maradjon profik nélkül a Rallylegend és azért a kevés külföldiből aki eljött San Marinóba akadt néhány ismert név. Így rajthoz állt Ari Vatanen, Miki Biasion, Ken Block, Franco Cunico, Renato Travaglia, Piero Longhi, Simone Campedelli, Francois Delecour, Adrien Fourmaux, Paolo Diana, Frank Kelly és a magyarok, Nagy Tamás, Kovács György és Dudás István. A rajtlistán szereplő Gabura Krisztián és Merencsics Árpád végül nem rajtolt el a versenyen.
A futam lebonyolításában nem volt újdonság. Csütörtök este volt a kiválasztott pilóták részvételével rendezett The Legend Show ami nem más volt mint a versenyközpont előtti és a felső főút közötti két körforgalom közötti driftshow. Látványos és hangos volt és jó hangulata van ennek is, de azért nem sok köze van a rallyhoz, mindenesetre a közönséget fel tudták vele tüzelni. Azt a közönséget, akinek a létszáma az autókhoz hasonlóan szemmel láthatóan kevesebb volt, mint az elmúlt években. Itt még nem is tűnt fel a dolog, de a péntek reggeli shakedown szakaszon már látszott, hogy igencsak foghíjas volt a „nézőtéri” domboldal. Engem személy szerint ez nem zavart, mert így nem kellett egymás mögött öt, hat sorban állva nézni a versenyt. Feltűnt az is, hogy alig akadt külföldi néző, szinte csak a helyieket lehetett hallani mindenfelé.
A gyorsaságikat sem bonyolították agyon. Minden napra volt belőle két darab melyeket minden nap kétszer kellett teljesíteniük, ezzel ügyesen elejét vették annak is, hogy a nézők rohangáljanak egyikről a másikra. A nyomvonalakban sem volt eget rengető újdonság, némelyiknek máshol volt az eleje vagy a vége, de 12 év után nekem nem sok újat mutattak. A három nap alatt majd 73 km-nyi gyorsasági szakaszt kellett teljesítenie a versenyzőknek.
A versenyautók között mint mindig, most is volt szinte mindenféle és kategóriájú példány. Legújabb WRC-k, régebbi WRC-k, B-s autók, A-s autók, F2-es autók, Ladák, BMW-k, Porschék, első-, hátsó és összkerékhajtásúak, turbósak és anélküliek.
A versenyzők szemmel láthatóan igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy a nagyérdemű jól szórakozzon. És ez nagyjából sikerült is. Még a full eredeti Histroicos autókkal is próbáltak gyorsan menni a verseny mezőnyben pedig tényleg volt rendes csata.
A péntek reggeli shakedown nem kötelező és fizetős is, ennek megfelelően nem ment rajta mindenki, de aki igen az próbálgatta a határokat, voltak megforgások, túlcsúszások hol a murvás hol az aszfaltos szakaszon, de anyagi kár nem történt. Jó volt ez, mint mindig, bár igazán megfordíthatnák végre a menetirányt, volt már úgy is pár éve.
A péntek esti két rendes gyorsaságiból mi a napi másodikra, a Faetano - Piandavello-ra mentünk ki, nem sokkal a cél előtt lévő hosszú jobbos tempós kanyarhoz. Jóval kevesebb néző volt, mint az elmúlt években, de szerencsére a versenyzők tették a dolgukat ahogy itt egyébként szokták. Gyakorlatilag mindenki látványosan és gyorsan ment. Többek között Fourmaux a Fiesta WRC-vel, Diana a Fiat 131 Abarth-tal, Kelly az Escort MKII-vel, Dudás a Ladával, Campedelli a Fiesta R5-tel vagy Maurer az Audival egytől egyig szemet gyönyörködtetően abszolválták a szituációt. Ahogy fentebb már írtam szinte mindenki ügyes volt, nem sokan voltak, akiket kritikával illetett a szakértő nézőközönség. Az első kör után felszaladtunk a várba a szokásos gyűjtőt megnézni ami eddig mindig nagyon népes volt és látványos. Egy étterem teraszán látták vendégül a versenyzőpárosokat, a versenyautók pedig hosszú tömött sorokban álltak egymás mögött és mellett a történelmi San Marinói vár szűk utcáin. Na ez az idén nem így volt. Igazság szerint mire odaértünk a mezőny első húsz autója már kiment a várból a második körre, de amelyik autók még ott voltak azok gazdái sehol sem voltak. Azaz, hogy valahol biztos megvendégelték őket, de egy zárt helyen, nem a közönség előtt és között. Akik ezzel végeztek azok autóba ültek és a rendezők már terelték is ki őket a várból. Az elmúlt évekkel ellentétben itt nem igen lehetett a versenyzőkkel bandázni, fotózkodni vagy aláírást gyűjteni. Nyilvánvalóan ez is a járvány elleni védekezés egy része volt, kár érte mert mindig jó hangulata volt, de most ezt meg kellett lépni.
Szombaton először a La Casa gyorsasági vége előtti két visszafordító közötti egyenesben álltunk, így láttunk egy kanyarból ki jövetet és egy kanyarba bemenetet. Nem volt akkora tűz mint amire számítottunk, a kissé ellaposodó középmezőny után az olasz szurkolók is Dudás István nevét kezdték skandálni mikor meghallották a Lada 2101 közeledő hangját. Nem kellett csalódniuk, jól jöttek itt is és örült nekik mindenki.
Délután megnéztük a versenyközpont melletti The Legend nevezetű gyártelepi körgyorsaságit ami hozta a szokásos formát. Én nem szeretem, nem rallypálya, de mindig van valaki a csapatunkban aki erre vágyik. Mindegy, látványos volt, jöttek egymás után az autók, előzgették egymást, pörögtek, forogtak az emberek pedig örültek nekik és végtére is ez a célja a Rallylegend-nek, hogy örömet okozzon a nézőknek.
Vasárnap reggel nekünk haza kellett indulnunk így az aznapi küzdelmeket már csak az interneten tudtam nyomon követni, nincs róla személyes tapasztalatom.
A WRC kategóriában az alábbi végeredmény született,
A Myth-ben így értek célba a srácok,
A Historic mezőny az alábbiak szerint végzett,
A Heritage autósok pedig e szerint gurultak át a célvonalon,
Kis magyar siker is született ugyanis a Dudás István – Begala Tamás – Lada trió megnyerte a 18. Rallylegend Myth kategória M2 géposztályát, innen is gratulálok nekik!
Ami egyre idegesítőbb a Rallylegend-en az a biztonságra való féktelen törekvésük. Amióta kijárok ide arról tudok nyilatkozni. Kb. 2009-2012-ig ez egy klasszikus rallyverseny volt, ami nem volt agyon szalagozva mégis mindenki tudta, hogy hol a helye a pályák mentén. Amikor a VW 2012-től éveken keresztül főszponzora és résztvevője lett a Rallylegend-nek elkezdődött az őrület. A nézőket elkezdték egyre távolabb szorítani a gyorsaságik mellől, ami az idén odáig fajult, hogy maga az FIA elnöke Jean Todt is megjelent a helyszínen aki „magával hozta” Michelle Mouton-t is. Ő ugyebár a rally VB legfőbb biztonsági vezetője és mint ilyen „felajánlotta”, hogy tapasztalataival segíti a Rallylegend biztonságos lebonyolítását. Konkrétan mint a rally VB-n, az egyik pálya felügyelő autóban ülve és abból kikiabálva osztotta a nézőket, hogy hová álljanak. Ehhez tökéletesen asszisztáltak a pályabírók és a csendőrök is akik jó végrehajtók módjára ha kellett ha nem, folyamatosan és szinte mindenhol veszekedtek a nézőkkel, hogy menjenek távolabb a pályától. Tudom, hogy első a biztonság és a rally nem egy veszélytelen autósport szakág. Sajnos élőben láttam a pár évvel ezelőtti halálos balesetet, de akkor is az a véleményem, hogy ezzel így rohamtempóban és évről évre veszíti el a varázsát ez a remek rallyverseny is.
Az időjárás összességében kegyes volt a 18. Rallylegend-hez. Csütörtök, pénteken jobbára napos, száraz idő volt, még ha igazán meleg nem is alakult ki. Péntekről szombatra virradóra irtózatos vihar tombolt, ami még szombat délelőtt tíz óra tájban is tartott, de mire elkezdődött az aznapi verseny kisütött a nap és minden rendben volt az esti körgyors végéig. Akkor esett az eső egy félórát, de nem volt vészes. Vasárnap pedig ismét a napsütésé volt a főszerep.
A versenyközpontban nem érződött a járvány hatása. Ugyanúgy tele volt bazárosokkal, akik mindenféle relikviát árultak modellautótól kezdve a ruházaton át az autós felszerelésekig szinte mindent. És ennek a sok kacatnak a kínálata most kiegészülhetett a járvány elleni védekezés legfőbb védelmi eszközével (by Kiss Róbert) a maszkkal. Volt belőle Rallylegend-es, Audis, Lanciás, Martinis, Subarus, Mitsubishis és a többi.
Volt egy csomó koktél bár, működött a büfé/étterem, nyilvános volta rajt és a célceremónia, maximum egy kicsit távolabbról kellett nézni mindezt.
Az emberek többé-kevésbé fegyelmezetten hordták a maszkjukat, de nem tűnt úgy, hogy nagyobb arányban mint itthon.
A járványnak és az utazási korlátozásoknak „köszönhetően” hibátlanul lehetett közlekedni, csekély forgalom volt az autópályákon mind Magyarországon mind Szlovéniában és persze Olaszországban is.
Összefoglalva jó buli volt a 18. Rallylegend még ha vannak egyre bosszantóbb dolgok is és ha a járvány miatt csekélyebb is volt az indulók száma.
Szöveg: Tommy
Fotók: Milbich Mária, http://www.rallylegend.com/en/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
