Immár huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg a németországi Essen városában a Techno Classica kiállítást és vásárt. Ez a rendezvény a világ legnagyobb veterán, youngtimer, autó és motor kiállítása, amit száraz adatokkal leírva a tavalyi évhez képest megnövelt területen, 127.000m2-en, huszonegy csarnokban rendeztek, és a látogatók száma áttörte a 200.000 főt, rekordszámú 201.234 látogatót regisztráltak a világ minden tájáról.  

A huszonegy csarnokban és a négy szabadterületen összesen 2.700 db járművet találhatott az eseményre kilátogató ember. Az is sok mindent elmond a kiállításról, hogy huszonöt autógyártó a saját muzeális kollekciójával vett részt az eseményen.

Példának okáért a Mercedes több mint 3500 m2-en állított ki, míg a VW csoportnak 7000 m2 terület állt rendelkezésére. Hozzájuk hasonlóan nagy volt a gyári BMW stand, de a Volvónak, az Alfa Romeonak és az Abarthnak sem volt oka szégyenkezni az installációjuk miatt.

A Techno Classica mint nevéből is látszik főleg a régebbi típusok kiállítása és vására, de ennek ellenére sok autógyár elhozta legújabb autóit is. A Rolls Royce-nál volt egy 1923-as Silver Ghost és egy 2016-os Ghost. A Mercedesnél ott volt a ma kapható legújabb SL és S kabrió illetve ezeknek az elődeik, a BMW-nél a 2002 Ti és a vadiúj M2 illetve egy 507-es roadster és kései utódja a Z8. Látható volt az új Alfa Romeo Giulietta és a régi, amiket a Piedone filmek üldözési jeleneteiből ismerhetünk. A Fiat/Abarth standon ott volt a klasszikus Fiat 124 Spider amit a rallypályákon kívül az Ötvös Csöpi filmsorozat Csak semmi pánik című epizódjában is láthattunk és ennek mai Abarth verzióját szintén elhozták. Az Opelnél kint volt az egykori GT Coupé és annak legújabb értelmezése a Concept Coupé is vagy a Citroennél a klasszikus eredeti és az új elektromos hajtású Méhari. A régi klasszikus sorozatgyártású autók mellett sok egykori ritkaságot vagy prototípust is elhoztak. Láttam kétajtós Skoda 1000 MB-t ugyanitt S120-at ormotorral, egykori gyári Skoda Favorit raliautót. De itt volt az Audi, ’90-es évek elejéről származó két sportkupé tanulmánya a narancsszínű Quattro Spider és a polírozott alumínium kasztnis Avus Quattro. Nem sokkal mellettük állt a rali VB-n a „B” csoport utánra tervezett „S” csoportos Audi Quattro raliautó egy példánya. Míg a két kupé tanulmány a bemutatása idején kifejezetten jó formájúnak, hovatovább szépnek számított, az „S” csoportos raliautó bizony nem egy szép darab. Ott minden csak a funkciónak volt alárendelve a forma valószínűleg csak másodlagos volt. A Porsche standon kiállítottak egy Porsche 924 prototípust is, amely messze a végleges gyártmány előtti verzió volt, de elhoztak egy hosszában kettévágott 968-ast és több egykori csúcsmodellt köztük 911-eseket és 928-ast is. Prototípusból volt a Mercedesnél is, egy kétajtós 190-es kabriót csodálhatott meg a nagyérdemű. De láthattunk egy mindössze egyetlen példányban létező üvegtetős Lamborghini Espadat is. Kiállított jó pár kisszériás gyártó is, mint például az Opel átiratairól ismert Bitter cég, de itt volt az Isdera Imperator egy darabja. A Seat elhozta az 1996-os Seat Ibiza Kit Car raliautóját. A Volvó kiállítás főleg a kombikról szólt, elhoztak Amazon, 145 és 850 T5-R kombit is, de természetesen itt volt a legújabb V90 Kombi is.

Ha valaki valaha is olvasott már oldtimer témájú magazinokat vagy internetes oldalakat tudhatja, hogy sok régi autóhoz a mai napig elérhető minden alkatrész a gyárak által előállítva. De ezt így élőben látni nagyon megdöbbentő és egyben örömteli is, hogy a komoly autógyártók a mai napig gondolnak a régi gyártmányaik üzemeltethetőségére. A manapság újonnan gyártott autókhoz hasonlóan gyakorlatilag minden elérhető a régebbi típusokhoz, legyen szó karosszéria elemekről, motor-váltó vagy futómű elemekről, kenőanyagokról.

A gyári standok után a nagyhírű restaurátor és kereskedő cégeknek voltak a legszebb és legnagyobb standjaik. A nagy többség által inkább a mai autók tuningolásáról ismert Brabus is foglalkozik régi autók restaurálásával, mily meglepő éppen Mercedesek álltak a standjukon. Láthattuk a Mechatronik céget, akik Mercedesek klasszikus értelemben vett restaurációja mellett régi Mercedesekbe építenek be mai modern hajtásláncot, féket, elektronikát, szórakoztató egységeket mindezt úgy, hogy gyakorlatilag teljesen korhűnek néznek ki az így épített autóik.

Mindenhol szénné polírozott ritkaságok kellették magukat típustáblájukon többnyire irtózatos számokkal az Ár sorban.. Első napon még felkaptam a fejem a hetven–nyolcvanezer eurós árcédulák láttán, hogy aztán a két-háromszázezer, sőt néha ötszázezer eurós vagy angol fontos árakról ne is beszéljek. A második és harmadik napra ezek megszokottá váltak, akkor az volt először szembetűnő, hogy egyre több autóra rakták ki az Eladva táblát. Igen, itt számolatlanul cseréltek gazdát a forintban kifejezve tizenöt-kétszázmilliós értékű autók. Amikre nem volt kiírva az ára azt már elképzelni is nehéz mit akartak érte kérni. A legdrágább autó amit saját szemmel láttam egy nem is túl régi Ferrari La Ferrari volt három millió euróért. Ezt mindenféle kérés nélkül kinyitotta egy ember majd szerényen a háttérbe húzódott, hogy mindenki megcsodálhassa az autót kívül-belül. És ami a legjobb ebben a kiállításban, hogy ezeknek az autóknak a legtöbbjét nem marcona egybenyakúak állták körbe és nem volt az autók előtt 10cm-re kordon kirakva, hogy véletlenül se nézhess bele, vagy ne tudj egy normális képet csinálni róluk. Az autók nagy többségének legalább az ablaka le volt húzva, hogy be lehessen szagolni, érezni lehessen a benzinszagot, esetleg megtapogatni a patinássá vált vagy a zsír újjá restaurált bőrkárpitot.

Azon továbblépve, hogy itt jelképesen nyakig mászkált az ember az euró milliókban az is feltűnő volt micsoda állapotú autókat találhatott. Volt két Lancia Delta S4 Stradale is, az egyikben pár száz km a másikban 100km sem volt! Láttam több Ferrari F40-et, F50-et, Enzot és La Ferrarit. A Lamborghini szinte teljes típusválasztéka is megtalálható volt, a Countachból mindenféle kivitel majd a későbbiek a Diabló és az Aventador. Itt volt egy zöldre fényezett Miura amit 45 év után újított fel egy neves szakműhely, szorosan együttműködve a gyár klasszik részlegével. Mellette egy felújítás alatt lévő példány aminek az egész karosszériáját be négyzethálózták a pontos lakatolási értékek elérése érdekében.

Olyan mértékű volt a sokkhatás, hogy minden délután mikor elhagytam a kiállítást csak ültem a kis dízel bérautóban és nem értettem honnan szedtek elő ennyi autó ritkaságot. Olyan autókból volt öt-tíz darab amit egyenként is ritkán lát az ember élete során itt pedig a legnagyobb természetességgel bámultam őket. Nem akarok példákat mondani, de BMW 507-ből vagy kései utódjából a Z8-ból is volt kb. 5-5 darab, előbbit egymillió euró körül, míg az utóbbit kétszázezer körül kínálják megvételre… És ez csak két példa volt! A Porsche 911 legdurvább RS, Spyder és kisszériás verzióiból is tucatszám volt, mind legalább százezer eurós indulóárral.

A kiállítási csarnokok közötti szabadterületen az egyszeri veterán/youngtimer autó tulajdonosok büszkélkedtek autóik mellett és nagy részüket egyúttal árulták is. Természetesen itt is találtam tucatnyi olyan autót, amin több százezres árcímke feszített és persze ezekből is adtak el szép számmal, kerültek ki a szélvédőre az Eladva táblák. Voltak persze olcsóbb autók is de például egy pöpec állapotú tizenhat szelepes Lancia Delta HF Integrale már húszezer euró körül kellette magát, az pedig már nem is nevezhető olcsónak. De körülbelül ez az árszint volt a legalja a rendezvénynek, ennél inkább minden jóval drágább volt.

A Coys aukciós ház szombaton tartott autó árverést. Az erre váró autók természetesen külön csarnokban voltak és ezek kivételesen, de érthetően a nézők elől el voltak zárva. A lezáráson kívül meg lehetett nézni őket, de nem engedték be közéjük a nagyközönséget. Csak ami itt volt autómennyiség és milyenség az nagyjából megtöltötte volna a Vasúttörténeti park kiállítási csarnokát és egy nagy hírű rendezvényt lehetett volna belőlük tartani. Bő fél órát néztem az árverést és ezen idő alatt bő kétmillió eurónyi autó cserélt gazdát. Nem tudom mi lett az árverés legdrágább autója, de egy Ferrari 330 GT 2+2-t, (telefonon keresztül) kb. három perc alatt adtak el több mint ötszázezer euróért!

A rendezvény következő érdekes témáját a különböző márkaklubok adták. Nagyon jópofa installációik voltak, szépen összeszedték a klubokba tömörülő autókat és gazdáikat. Volt itt mindenféle gyártmány. Audi, Ford Capri, Hillman, VW Transporter, Abarth, Trabant/Wartburg, DAF 55 klub meg a fene se emlékszik már rá, hogy mi minden más. Az egyik leglátványosabb ötlete egy Fiat 500 klubnak volt. Ők egy minden részletében teljesen felújított és restaurált Fiat 500-ast szereltek össze a kiállítás ideje alatt, de úgy mintha egy 1:1 léptékű Revell makettet raknának össze. Az alkatrészek fel voltak akasztva egy keretszerűségre mint a maketteké, volt nagy makettos doboz, nagyméretű Revell ragasztó és Pelikan radír is.

A Techno Classica nem telhet el az irgalmatlan mennyiségű több csarnokot megtöltő az autózáshoz, motorozáshoz többé-kevésbé szükséges kiegészítők vására nélkül. Ezt az élményt autókhoz hasonlóan nem lehet leírni, hogy mi minden van itt. Több kereskedő autó specifikusan árulta a legkülönbözőbb termékeit. Lámpákat, ablakokat, eredeti gyári autórádiókat, karosszéria elemeket, kormányokat, műszeregységeket, gumi kédereket, mindenféle rugókat, kis fisz-fasz dolgokat. Autószállító tréler gyártók, mindenféle részegységre vagy komplett autó restaurációra vállalkozó cégek. A háború előtti autók különálló fényszóróit lemezből, egyedileg kézzel kalapáló manufaktúra, a nagy ismert futómű specialisták, mint a H&R vagy a Bilstein mind megtalálhatóak voltak. Rengeteg művész árulta különböző méretű és témájú festményeit melyek végül is mind az autózáshoz/motorozáshoz voltak köthetőek. Iszonyú mennyiségű szerszám és műhely felszerelés gyártó vagy kereskedő cég árulta portékáit. Számos navigációs műszer vagy karóra forgalmazó vállalkozást is találhatott, aki ilyen keresett.

Nem feledkeztek meg a ruházatokról sem. A legkülönfélébb és stílusú és persze árkategóriájú ruhaneműk voltak elérhetőek. Nadrágok, kabátok, zakók, női ruhák, polók, táskák, bőröndök, sisakok minden, de tényleg minden!

Átláthatatlan és felfoghatatlan mennyiségben láthattam a legkülönfélébb szakkönyveket. Nem jut eszembe már újabb kifejezés amivel ezt érzékeltetni lehet. Minden gyártó minden típusához szerelési útmutató, a legkülönfélébb témájú évkönyvek, régi katalógusok, prospektusok. Hihetetlen, hogy az internet világában ekkora fizetőképes kereslet van még a frissen kiadott nyomtatott termékekre.

Minden autó kiállítás elengedhetetlen területe a modellautók, játékok, dísztárgyak, részlege. Ez is szörnyű volt… Jó értelemben persze! Modellautók minden méretben, minden eredeti és modellgyártótól, régi vagy új, ritkaság vagy nagyszériás modell, nem számít, van, csak ki kell fizetni és már lehet is fülig érő szájjal távozni. Ezeken felül a legelképzelhetetlenebb autós ereklyék, egykori világító cégérek a műhelyfalra, reklámtáblák, versenyautókról származó alkatrész darabok.

Lehetőség nyílt az autózáshoz nem feltétlenül köthető termékek kipróbálására, megvásárlására is. Gondolok itt borzasztó komoly kerti bútorokra, grillsütőkre, V8-as vagy éppen repülőgép csillagmotorjából készített asztalokra. Volt egy cég aki az 1910-es években gyártott de újjá restaurált, mechanikus tehát kézzel tekerős sonka szeletelő gépeket állított ki illetve árulta ezeket. Ezek ára tíz és húszezer euró között mozgott, szép kis summa egy sonka szeletelőért bár kétségkívül gyönyörű példány volt mindegyik.

Összefoglalva egy fantasztikus élményben volt részem, régi tervem volt, hogy a Techno Classicát egyszer megnézhessem. A kiállítási csarnokok vagy a szabad területek mindegyike elment volna egy-egy külön kiállításnak, de így egyben letaglózó volt. Többször voltam a frankfurti autószalonon, volt szerencsém a birminghami motorshow-hoz és többször jártam Goodwoodban a Festival of Speeden. Mindegyiknek meg van a maga varázsa, és amiről szólnak abban a témában felülmúlhatatlanok.

Most ezt érzem a Techno Classicával is. Ebben a témában hivatalosan nem létezik ennél komolyabb rendezvény a látottak alapján pedig kénytelen vagyok ezt elhinni.

Szöveg: Tommy

Fotók: Tommy