Tommy autosport blog

Na kérem szépen, túl vagyunk az idei Rallylegend-en is, szokás szerint San Marinóban, immár a 17. alkalommal.

A tények. Az ilyen olyan kategóriákban ide értve az új Heritage-et, a Historicot, az előfutókat és az éles mezőnyt 171 páros nevezését fogadták el a szervezők. A résztvevők a világ 24 különböző országából érkeztek a legkülönfélébb autókkal. Régebbiek, modernebben, B csoportosak, A csoportosak, WRC-k, KitCar-ok, ex-szocialista autók és a többi. A nagymenők közül itt volt a 2x rali világbajnok Miki Biasion, a többszörös VB futamgyőztes Jean Claude Andruet, a szintén VB futamgyőztes Tony Fassina, a 4x Gr.N-es ralivilágbajnok és még mindig elég gyors Gustavo Trelles és hű navigátora Jorge Del Buono. Rajtuk kívül rajthoz állt a Hyundai Motorsport három versenyzője is. Thierry Neuville az idei éles Hyundai i20 Coupe WRC-vel, Andreas Mikkelsen egy 2016-os Hyundai i20 WRC-vel míg Craig Breen és a szintén autóversenyző barátnője Tamara Molinaro egy igazi Gr.A-s Subaru Impreza 555-tel tette próbára magát. Első alkalommal jött el a Rallylegend-re az amerikai világsztár Ken Block és Ford Escort Cosworth-ja. Azt lehet mondani, hogy ők voltak a hétvége szupersztárjai, bárhol bármikor feltűntek az autogram és szelfie vadászok azonnal betámadták Block-ot aki ezt becsülettel tűrte is. De eljött és tök jól ment a ralikrossz világbajnok Mattias Ekström is a ralikrosszból ismert Audi S1 Supercar-ral aki péntek és szombaton ment, míg vasárnap ugyanezzel az autóval a gyári Ducati MOTO GP versenyző Andrea Dovizioso szórakoztatta a népet. Szintén egy ralikrossz Supercar-ral, a KIA RIO RX-szel szerepelt az egykori gyári raliversenyző, a közönség kedvenc Gigi Galli. A már jól ismert cirkusz csinálók, Paolo Diana, Frank Kelly, Ivars Velme vagy Christof Klausner ismét jól szórakoztatták a nagyérdemű közönséget. És nyugodtan kijelenthetjük, hogy a versenyen rajthoz álló 16 magyar párosból is jó páran csatlakoztak az előbbi urakhoz, nyilván a Ladás és a BMW-s párosok. A magyarok kezdeti botorkálása illetve a Ladák gúnyoros kinevetése mára odáig fajult, hogy a szurkolók nagyrésze csak miattuk marad ott egy-egy gyorsaságin. Ezt nyugodtan merem állítani, mert a hétvége során többször is tapasztaltam, hogy miután elment az előfutók mezőnye és a versenymezőny eleje, a Ladákig teljesen leült a hangulat és szinte az összes néző magába illetve a nyugágyába roskadva próbálta kipihenni az előző éjszaka fáradalmait. Majd a Ladák és a BMW-k közeledtére ismét magukhoz tértek és előszedték a dudáikat, hogy minél hangosabban bíztathassák a versenyzőket. Egyébként a magyar párosokról sokat elmond az is, hogy a Rallylegend-ek történetében az idén először, csütörtök este megtartott páros drift/szlalom showra kiválasztott 18 autóból öt a magyaroké volt.

A verseny maga. Csütörtök este volt a 18 autó részvételével szervezett drift/szlalom show ami csak szórakoztatás volt semmi több, de annak tökéletes, bár szerintem nem 100%-ban veszélytelen. Elvileg itt mindenki egyszer ment volna és vége a bulinak, de akkora volt a siker, hogy még egy körre beküldtek mindenkit.

Péntek reggel a nem kötelező és fizetős, emiatt nem is túl nagy létszámú shakedown-t lehetett megnézni, ahol aki benevezett az legalább sokat ment. Este két ismert gyorsasági, a Le Tane és a San Marinó volt soron, mindkettőt kétszer kellett teljesíteni, a két kör között a szokásos és jó hangulatú gyűjtőállomás a várban. Az első kör első gyorsaságija a Le Tane már sötétben is kezdődött, sajnos jókora csúszás volt rajta, bő egy órával később ért véget mint a papírforma szerint kellett volna. Szerencsére nem volt túl hideg és az eső sem esett így ki lehetett bírni, de azért néha már unalmas volt a sok várakozás. A gyűjtő után nagyjából pontosan folytatódott a verseny, a második San Marinó gyorsaságit legalábbis időben kezdték és menet közben sem voltak nagy késések. 

Szombaton három gyorsaságit kellett kétszer megfutni, ezek a La Casa, a Piandavello és a The Legend voltak. Mindegyikük már unalomig ismert, de nem rossz pálya, minden évben módosítanak rajtuk kicsit, főleg az elején vagy a végén, de a nyomvonaluk nagyjából ismert mindenkinek aki volt már valaha a Rallylegend-en. Az első La Casa-n még minden rendben ment, klassz időben viszonylag jó helyen nézve időben lement a gyorsasági. A második Piandavello-n a vége előtti klasszikus hosszú jobbosban minden rendben ment, látványosan, gyorsan mentek a versenyzők és a nem túl józan vidám olasz nézőknek köszönhetően jó hangulat is uralkodott a helyszínen. Aztán egyszer csak megszakadt a verseny, nem jött több versenyautó. Egy árva safety car nélkül a pályabírók elkezdték bontani a szalagozást és kérdésünkre csak annyit mondtak, hogy baleset miatt törölték a gyorsaságit. Azóta se tudom pontosan, hogy mi történt, de egy magyar páros elmondása szerint ők már az ezt megelőző La Casa-n is csak etapon mehettek át, ide pedig már fel sem engedték őket, hanem alternatív útvonalon leküldték őket a harmadik gyorsra a The Legend-re. Az elmondások szerint túl sok volt a néző, akik túl sokat ugráltak be a pályára és emiatt biztonsági okokból törölték a két gyorsasági szakaszt.

Vasárnapra ismét két jól ismert gyorsasági szerepelt, az Il Laghi és a The Legend. Szép napsütéses időben telt el a verseny utolsó napja, de az első körben a The Legend-en sajnos történt egy baleset, amiből két nézőt elvitt a mentő, de nagy baj azt hiszem nem lett belőle. Emiatt kb. 50 perces csúszással folytatódott a meccs és délután három óra körül célba ért az első autó. Én ezen a napon már csak a második körben az Il Laghi-n néztem meg a mezőny elejét és utána lementem a versenyközpontba a befutóra. Aki idáig eljutott az itt már vidám volt és felszabadult. Mindenki örült mindenkinek, a szervezőkön is látszott a megkönnyebbülés, hogy ismét túl vannak egy sikeres Rallylegend-en.

A 17. Rallylegend-en az alábbi eredmények születtek.

Myth kategória:

WRC kategória:

Historic kategória:

Az idei versenyen, mint az elmúlt években mindig ismét remek hangulat uralkodott. Mindenhol lelkes és néha már túl hangos szurkolói társaságok bíztatták a versenyzőket. Ennek jeleként rettenetes mennyiségű petárda, füst és hang gránát valamint egyéb tűzokádó eszközt vetettek be. Péntek este sajnos volt egy csapat akinek feltett szándéka volt, hogy egy ilyen tűzokádó gránáttal felgyújtja a pálya szélére rakott szalmabálát, de ez az ott lévő rendezőknek köszönhetően nem sikerült nekik. Az elvetemültebb szurkolók másik kedvence, hogy valamilyen kiherélt láncfűrész motort bőgetnek amíg az csak bírja. Jó móka, de egy idő után ez is unalmassá tud válni. Volt olyan, aki már egy nagyobb négyütemű Honda kisgépmotort hozott magával, kiskocsira gumipókozva azt és természetesen kipufogó nélkül üvegelte amikor kedve szottyant. De összességében nem volt nagy baj sehol, az embereken meg úgy látszott tetszik nekik a produkció.

A versenyközpont a szokásos helyen a helyi sportközpontban volt kialakítva. Itt volt a rajt és a célceremónia, a verseny és média központ a parc fermé valamint itt és ennek környékén lehetett megtalálni a szervizparkot és a szervizpontokat. De itt volt a szokásos és jól bevált csetreces bazár a legkülönfélébb hasznos és haszontalan dolgok árusaival. Volt itt minden, modellautó, ruházat, DVD-k, alkatrészek, szerszámok, büfék, sörözők, koktélos furgon, poszterárus, minden, ami a ralisporthoz szorosan vagy kevésbé szorosan kapcsolódhat.  

Végezetül egy kis magánvélemény a Rallylegend-en tapasztalható változásokról. Én magam sorban a 11. alkalommal utaztam el a Rallylegend-re és az a véleményem, hogy sok minden megváltozott az elmúlt 11 év alatt. Személy szerint egy kicsit túl lett szabályozva minden. A pályák széle néhol úgy le van szalagozva mintha egy rali VB futamon lenne az ember, nyílván fontos a biztonság, de ezzel pont a verseny lényege, a szellemisége veszik oda. A versenyközpontba levezető úton szinte már sehol nem lehet parkolni ami nem könnyíti meg a rendezvényre érkezők dolgát. Ami az utóbbi években egyre feltűnőbb, hogy nagyon elfogytak a régi nagy nevek és helyüket egyre inkább átveszik a mai kor vagy jó esetben a pár évvel ezelőtti versenyzők hada. Én 2009-ben egyrészt azért mentem ki ide először mert olyanok indultak mint Piero Liatti, Marcus Grönholm, Juha Kankkunen, Andrea Aghini, Alex Fiorio, Fabrizio Tabaton vagy Miki Biasion. De előfordult San Marinóban Didier Auriol, Björn Waldegard, Carlos Sainz, Jacky Ickx, Timo Salonen, Hannu Mikkola, Stig Blomqvist, Sandro Munari, Alister McRae, Walter Röhrl, Francois Delecour, Gilles Panizzi, Harry Rovanpera, Andrea Navarra, Piero Longhi vagy Franco Cunico. És itt voltak hű társaik is, Luis Moya, Juha Repo, Christian Geistdörfer, Hans Thorzelius, Arne Hertz, Gigi Pirollo, Ilka Kivimaki, Risto Pietiläinen vagy Fabrizia Pons. Mind, mind olyan ikonikus alakjai a ralisportnak akik valóban igazi rali legendái voltak a Rallylegend-nek. És sok alkalommal előfordult, hogy ezekből a messze földön híres versenyző(párosokból) egyszerre többen is rajthoz álltak, főleg olyan autókkal, mint amikkel ők maguk annak idején is versenyeztek, bajnokká váltak. Persze nem mindegyikük hozta/hozza már azt a tempót mint fénykorukban, de akkor is rendkívüli élmény volt őket élőben először vagy újra versenyben látni.

Szóval ehhez képest kicsit gyenge volt az idei pilóta névsor még ha abszolúte értékelve azt nem volt oka szégyenkezni a szervezőknek. Ha az igazi nagy rali legendákból egyre kevesebb is van, annyi előnye lehet a közönségnek, hogy a mai aktív versenyzőknek köszönhetően kaphat némi rálátást, hogy mi mehet egy rali VB futamon, milyen tempó lehet ott.

És sajnos a pilótákkal együtt tűnnek el évről évre a legendás, főleg Gr.B-s rallyautók, átadva helyüket az egyre újabb technikáknak és a láthatóan replika, pld. Audi Quattro rali autóknak. Évről évre egyre újabb és újabb autók rajthoz állásást engedik meg, ami azt eredményezi, hogy kezdenek kihaló félbe kerülni a 80-as, 90-es évek ikonikus raliautói és mindinkább előtérbe kerülnek a 2000-es évek csúcsgépei. Fáj egy kicsit mert 11 évvel ezelőtt a legendás versenyzők részvétele mellett pont ez volt a másik nagy vonzereje a Rallylegend-nek, hogy micsoda autókat lehet ott versenyben látni. De ha meg úgy nézem, hogy közben eltelt 11 év, annyi idő alatt sok újabb generációs raliautó kopott ki a nemzetközi/nemzeti bajnokságokból és érett meg arra, hogy a Rallylegend-en vagy az ahhoz hasonló eseményeken álljanak rajthoz velük. És valószínűleg ezeket az újabb autókat ha nem is gombokért, de még mindig olcsóbban lehet üzemeltetni mint 25-35 éves társaikat.

Az én szemszögömből nagyjából ez történt a 17. Rallylegend-en. Aki volt már itt talán átérzi az írásból a hangulatot, aki még nem látta élőben annak remélem tudtam kedvet csinálni, mert ha valaki szereti a ralisportot akkor egyszer nézze meg ezt élőben, jó móka lesz, nem fog csalódni.

Többi fotóért keresd légyszíves a facebook-on a Tommy Autosport Blog-ot!

Szöveg: Tommy

Fotók, eredmények: Tommy, Milbich Mária, https://www.ewrc-results.com/