Október 8-11. között zengett a sorozatban immár tizenharmadik Rallylegend a San Marinói köztársaságban.
Talán már mindenki tudja, hogy ez egy olyan verseny aminek nincs különösebb tétje, az elért eredmény nem számít bele semmilyen bajnokságba. Ennek ellenére minden évben szépszámú mezőny áll rajthoz, akiket három kategóriába csoportosítva értékelnek a verseny végén. A kategorizálás nincs különösebben túl bonyolítva, van egy WRC/KitCar, egy Historic és egy Mítosz elnevezésű. Ezekbe rakják be az összes autót kivéve a B csoportos szörnyeket mert azok csak előfutóként szerepelhetnek. Ennek az az oka, hogy mikor 1986-ban betiltották a B csoportot, azt is kikötötték az illetékesek, hogy ezeket az autókat soha többet nem értékelhetik raliversenyen. Így maradt nekik az előfutás lehetősége, természetesen az idejüket sem mérik, nehogy elkapja valaki a szíjat és nekiálljon velük versenyezni. Nekünk nézőknek ennyi maradt a híres, hírhedt B csoportból, de ez is valami, mert legalább láthatjuk, hallhatjuk őket működés közben nem pedig egy múzeumban kell őket bámulni.
A rajtlistát böngészve az idén is sok világsztár versenyző nevét és mellettük több magyar páros nevét fedezhettük fel. Közülük többen már nem számítottak új fiúnak a versenyen, de például az egykori N csoportos rali világbajnok Rui Madeira vagy a nyolcszoros motokrossz világbajnok Antonio Cairoli is most indultak itt először. Több magyar párosnak is ez már a többedik rajthoz állása volt, de közülük is voltak első bálozók. Például az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Érdi Tibor, aki ezt a versenyt kapta ajándékba a családjától, fia csapatától.
A versenyen induló autók között mindenfélét megtalálhatott a nagyérdemű közönség, a hetvenes évektől kezdve a legújabb WRC-ig minden volt.
Idén ünnepli harmincadik születésnapját a Lancia Delta S4 aminek jó nagy feneket is kerítettek a szervezők. Nem tudom hány darab S4-est gyártottak és abból főleg mennyi maradt épségben az elmúlt három évtizedben. Mindenesetre összeszedtek most jó pár darabot, csak a rajtlistán volt belőlük 10 példány és volt még legalább 5-6 darab melyek az egész hétvégét a versenyközpontban kiállítva töltötték. A Lanciához köthető újdonság volt még, hogy elhozták a Lancia múzeumból a már S csoportosnak épített ECV2 nevezetű szörnyeteget. Sajnos menet közben nem láttuk az autót, szerintem a hétvégi vacak időjárás miatt nem akarták vagy nem merték kivinni az autót. Ezt az autót is a Lancia guru Giuseppe Volta hathatós segítségével keltették életre, aki pár évvel ezelőtt már talpra állította az ECV1 –est is. Azt is elhozták, de most azzal sem mentek egy métert sem.
Ami az autók közül még nagy újdonság volt a Rallylegenden, hogy előfutó autóként szerepet vállalt egy Hyundai i20 WRC is Hayden Paddonékkal a fedélzeten.
A versenyközpont területén egész hétvégére programok voltak szervezve. A szokásos kiállítások és ajándékárusok illetve vendéglátóhelyeken felül számos riportot, beszélgetéseket szerveztek egykori versenyzőkkel, csapattagokkal.
A hétvége fő csapása persze a rali volt aminek lebonyolítása nem hozott semmi újdonságot, csütörtök délután nyilvános gépátvétel, péntek reggel tesztgyorsasági majd este a sötétben kétszer két gyorsasági. Szombaton az ebéd utáni órákban folytatódott a versengés kétszer három szakaszon majd vasárnapra is maradt még kétszer két gyorsasági szakasz. A gyorsasági szakaszok nyomvonala is nagyjából ismert volt az elmúlt évekből, inkább csak az eleje vagy a vége volt más egy kicsit mindegyiknek, de teljesen új szakaszt nem iktattak be a szervezők.
Jellemző az egész hétvégére, hogy itt bármikor összefuthat az ember fia valaki hírességgel. Általában mindenki készséggel aláír bármit és oda áll egy-egy fotó erejéig. Nagy öröm volt látni a gépátvételen, amikor Francois Delecour megtalálta egykori Peugeot 306 Maxiját amivel most a helyi hős Denis Colombini állt rajthoz. Delecour bepattant a volán mögé, beindította az autót, és mint annak idején mikor ezzel versenyen indult vicsorogva élvezkedett a kormány mögött mint egy kisgyerek.
Csütörtökön és pénteken kellemes őszi idő volt, napsütéssel és valamennyi felhővel. A péntek délelőtti teszt helyszíne a már jól ismert I Laghi gyorsaságinak egy rész volt. Itt nem indult mindenki, mert a részvétel fizetős volt, de aki jött az többé-kevésbé komolyan vette a tesztet és próbált ráhangolódni a versenyre. A nagy igyekezetben láthattunk több megforgást is, de nagy baj nem történt. Aztán megjött Markku Alén a Lancia Delta S4-el és klasszul telibe talált egy a pálya szélén elhelyezett szalmabálát. Látványosan összetört az autó eleje, elvitték tréleren, de szerencsére meg tudták javítani így Alénék részt tudtak venni a versenyen. A teszten már látszott, hogy a Hyundaios Hayden Paddonék lesznek a hétvége egyik leglátványosabb egysége. Nem sínautózott, hanem nagy tempóval érkezett a kanyarokhoz és látványosan négy kipörgő kerékkel csúsztak egyik kanyarból a másikba.
Este aztán elkezdődött az igazi verseny. Amint azt már megszokhattuk nem mindenki megy keresztbe mindenhol, nem forgatják teligázon az autókat. Azt gondolom nem szabad őket bántani, mert ők műkedvelő autógyűjtők akik eljönnek ide és képességeiknek megfelelően végigautózzák a hétvégét. (Aki kőkemény száguldást akar nézni, menjen el a Finn WRC futamra, az ott nem gyerekjáték!) Ki lehetne emelni azokat akik produkciójukkal kitűntek a mezőnyből de szerencsére elég sokan vannak ők is. Akik nagyon gyorsak és látványosak is voltak azok Paolo Diana a Fiat 131-el, Christof Klausner és Harry Toivonen az Audi Quattroikkal vagy Hayden Paddon a legújabb Hyundai i20 WRC-vel voltak. Persze ennél sokkal több párosnak a teljesítményével is elégedettek lehettünk, de ők négyen voltak akik a látványra is sokat adtak. Véleményem szerint egy nagyon jó hangulatú és látványos versenynap volt a pénteki. Aztán az éjszakai San Marinói várban tartott átcsoportosítónál elkezdődött az, ami szörnyen elrontotta a szombati napot…
Az elmúlt években mindenféle időjárás fogadott már minket, volt napsütés, pára, ború, kisebb nagyobb eső. Az időjósok egész hétvégére kegyetlen esőzést jósoltak és most nem hibáztak. Szombat reggel szörnyű esőzésre ébredtünk, de még bíztunk benne, hogy a kora délutáni rajtig eláll, vagy legalább mérséklődik az esőzés. Ez sajnos nem jött össze, iszonyatos felhőszakadás közepette a biztos rommá ázás tudatában indultunk versenyt nézni. Nem kellett csalódnunk, körülbelül félóra alatt az összes szupernek hitt bakancsunk és esőkabátunk feladta a mérkőzést.
Úgy gondoltuk nem baj, azért jöttünk, hogy versenyt nézzünk, most ezt dobta a gép, de kibírjuk és legalább látványosabb lesz a versengés is. Sajnos ez nem jött be. A Piandavello gyorsasági legendás hosszú nyújtott jobb kanyarjában amiben még sosem csalódtunk igen kevés autó jött el normálisan. Logó orral mentünk haza átöltözni egy száraz ruha szettbe és elmentünk a Le Tane ugratójához, hogy felelevenítsük az elmúlt évek szép emlékeit. Ez is csak módjával jött be, mert itt sem azt az élményt kaptuk amit az elmúlt két évben. Lementünk még a versenyközpontba bandázni és fotózkodni. Köszönet a jó fej biztonsági őrnek és a média kártyánknak, bejutottunk a Lancia ECV1 és ECV2 közelébe sőt az őr még ki is nyitotta nekünk az ECV2-t, hogy jobban meg tudjuk nézni.
Vasárnapra két gyorsaságit lehetet megnézni, mi a The Legend elnevezésű gyártelepit választottuk ki. Nem szeretem az ilyen jellegű körgyorsokat de itt van hely bőven, bátran lehet csúszkálni. Nem is volt semmi baj, adta mindenki legjobb képessége szerint és még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szokás szerint nagy tömeg fogadta a versenyzőket, akik nem voltak hálátlanok, gyorsan és látványosan száguldottak végig a pályán.
Innen gyalogszerrel kényelmesen be lehetett érni a célceremóniára ahol verőfényes napsütés fogadta a mezőnyt.
Jött is szépen sorban mindenki aki túlélte a hétvégét. A WRC/KitCar kategóriát és ezzel az abszolút versenyt is a Peugeot 306 Maxival induló Colombini/Ferrara kettős nyerte meg. A Historicban a Comas/Paperoga páros diadalmaskodott Lancia Stratos-szal míg a Myth (mítosz) kategóriában a nyolcszoros motokrossz világbajnok Antonio Cairoli/Matteo Romano páros ért fel a dobogó legfelső fokára. Cairoli személyében egy nagyon szimpatikus embert ismerhettünk meg, mindenkivel szóba állt, mindenkivel bandázott, aki erre megkérte őt.
A WRC/KitCar kategória élmezőnye az alábbi sorrendben végzett,
A Historicban az alábbi sorrend alakult ki,
A Myth (mítosz) kategóriában pedig így nézett ki Cairoli mögött a névsor,
Összességében nézve jól sikerült a 13.Rallylegend, voltak rossz pillanatok, de az főleg az esős szombati napra koncentrálódott. A szervezők és a versenyzők mindent ami rajtuk múlt megtettek, hogy a nézőközönség jól érezze magát.
Most is csak azt tudom javasolni, hogy akit mélyebben érdekel a ralisport történelme egyszer az életben szervezze meg és menjen ki a Rallylegendre. Ugyan itt sem hibátlan minden, de mégiscsak többet ér mint sok minden más amit itthon ralinak hívnak...
Szöveg: Tommy
Fotók: Tommy, Rallylegend Official
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
