Október második hétvégéjén - 6-9. között – zajlott az immár 14. Rallylegend. Aki egy kicsit is ért a rali sporthoz annak nem kell magyarázat mi ez a rendezvény, akik nem annyira naprakészek a rali világ híreiből, azok remélem ebből a kis összefoglalóból képbe kerülnek a Rallylegend-del kapcsolatban. Maga a verseny nem számít bele semmilyen bajnokságba, de a versenyzők ugyanúgy az idő ellen küzdenek, mint bármelyik ralin hiszen itt (is) komoly nyeremények várnak a győztes párosokra.

A Rallylegendet a San Marinói  köztársaság területén rendezik meg évről évre. Ez egy nagyon kis kompakt rali, nem túl hosszú gyorsasági szakaszokkal és rövid etap utakkal így sem a versenyzőknek sem a nézőknek nem kell túl sokat kocsikázniuk a verseny helyszínén. A rendezők minden évben meghívnak jó pár ismert, főleg már visszavonult, de néhány aktív versenyzőt is, hogy ezzel is emeljék a rendezvény színvonalát. Idén itt volt Miki Biasion, Juha Kankkunen, Hayden Paddon, Marcus Grönholm, Andrea Navarra, Gustavo Trelles, Gilles Panizzi, Fabrizia Pons, Alister McRae, Piero Longhi, Armin Schwarz és sokan mások akik talán nem világsztárok de egyrészt már ismerhetjük őket az elmúlt évekből illetve örülnünk kell, hogy a gazdag gyűjtők is megfuttatják féltve őrzött kincseiket.

Az idén ünnepelték a 40 éves FIAT 131 Abarthot és az ALITALIA egykori legendás jelenlétét a rali sportban. Ennek köszönhetően rengeteg féle dekorációval ellátott egykori, eredeti autót állítottak ki a versenyközpontban. Ezekkel a szombati napon a Legend nevezetű a versenyközpont melletti gyártelepi gyorsaságin tartottak bemutató köröket nagyrészt az egykori pilóták részvételével. Az ismertebbek közül részt vett ezen Markku Alen, Sandro Munari, Simo Lampinen, Timo Salonen és Hans Thorszelius is. Az elmúlt évekhez hasonlóan megint voltak Magyar versenyzők. A Hódosi Gábor – Holló Barnabás kettős egy Lada 21074-el, míg a Tóth Balázs – Bodolai Róbert páros egy Lada VFTS-sel szállt harcba. Derekasan küzdöttek mindannyian és nem hoztak szégyent a magyar zászlóra.    

Tudni kell, hogy bár egyre kevesebb B csoportos versenyautó jelenik meg, de amik mennek azok csak előfutók lehetnek akiknek nem mérhetik az idejüket. Amikor 1986-ban betiltották ezeket az autókat ez volt az egyik kikötés, hogy soha többé rali versenyen nem mérhetik az idejüket csak bemutató jelleggel vehetnek részt eseményeken. A lényeg, idén is 49 db előfutó autó kapott rajtszámot, volt köztük mindenféle évjáratú és kategóriájú illetve az őket vezető versenyzők között is volt az amatőrtől a profiig mindenféle. Őket követte az éles mezőny ahol 113 rajtszámot ragasztottak fel a versenyautókra így összesen 162 db induló lett ami azért szép szám!

Mivel a verseny nevében is benne van a Legenda szó ebből eredően sejteni lehet, hogy itt nem a legújabb autókkal állnak rajthoz. Ez valóban így van, minden évben meghatározzák meddig gyártott autókkal lehet a versenybe nevezni, ez idén 2006 volt.

A nevezőket három kategóriába sorolják, egyik a Historic itt mennek a legrégebbi autók, például Lancia Stratos, Talbot Sunbeam Lotus vagy a Porsche 911-ek.

Következő a Myth (mítosz) ebben főleg az A csoportos autók szerepelnek, mint a Lancia Delták, Subaru Imprezák és az E30-as BMW M3-ak.

A harmadik kategória a WRC / KitCar, nem kell magyarázat itt mennek a legújabb gépek mint a Citroen C4 WRC, a Peugeot 206 WRC vagy a Peugeot 306 Maxi. A Historicban és a Myth-ben  géposztályok szerint értékelik az indulókat mert például egy Lancia Deltát nem lehet egy Peugeot 205 Gti-vel egymás ellen versenyeztetni.

Az idei Rallylegend központja ismét a serravallei Multieventi Sportdomus létesítmény és környéke volt. Itt alakították ki a verseny és sajtóközpontot, itt volt a legtöbb szervizpont, a rajt és céldobogó illetve a legkülönfélébb árusok és vendéglátóhelyek. A program nagyjából pont ugyanaz volt, mint tavaly. Azaz csütörtökön napközben gépátvétel este ünnepélyes versenyzői bemutató, péntek délelőtt bemelegítő gyorsasági (shakedown) majd este hét után már rajt és kétszer két gyorsasági szakasz. Szombaton kétszer három gyorsasági várt a mezőnyre míg vasárnapra kétszer két darab maradt. A gyorsaságik a pénteki második végét leszámítva ugyanazok voltak, mint tavaly, mindegyik abban a sorrendben és aznap, mint az elmúlt évben.

Az időjárás a tavalyihoz hasonlóan idén sem bánt kesztyűs kézzel a versenyzőkkel és a nézőkkel sem. A shakedown előtt végig szakadt az eső de a rajt idejére elállt és végül is pénteken egész normális időjárás fogadta kegyeibe az idei Rallylegenden megjelenteket. Egész nap száraz maradt az idő, de este a sötétben már cudar hideg lett, jól jöttek a rali bazárban vásárolt téli sapkák. A shakedownon való indulás nem kötelező és fizetős is ennek megfelelően nem volt nagy tolongás, de akik mentek azok több kört is teljesítettek és ahogy száradt a pálya úgy gyorsultak az autók. Nem volt rossz, de volt már jobb az elmúlt években.

Péntek este negyed nyolc körül aztán kezdetét vette a bajvívás, elrajtolt a 14. Rallylegend. Az időbeosztás miatt nem lehetett nagyon rohangászni a két gyorsasági között így mindkét körben ugyanazon a helyen néztük meg a versenyzőket. Nem valami látványos vagy technikás hely volt, hanem tempós, jól lehetett látni kinek mennyi vér van a pucájában. Amint azt borítékolni lehetett szemre biztosan Hayden Paddon a Hyundai i20 WRC-vel és Marcus Grönholm a VW Polo R WRC-vel voltak a leggyorsabbak. De az összes többi ismert név is jól ment legyen szó Navarráról és a rettenetes hangú A csoportos Subaru Imprézájáról vagy Piero Longhiról, Armin Scwarzról avagy Gilles Pannizziről. De jól ment Paolo Diana a Fiat 131 Abarth KitCar-ral vagy a Colombini testvérek és Mauro Miele az E30 BMW M3-kal. Mindenki próbálkozott ez látszott, de természetes, hogy akik jobb autóban ülnek és nagyobb tapasztalattal bírnak azok mindig gyorsabbak lesznek bárkinél.

A két gyorsasági között felmentünk a San Marinói várban tartott gyűjtőbe ahol nagyon szép környezetben parkoltak szorosan egymás mellé állítva a versenyautók, amíg a versenyzőket vendégül látták egy kis enni-innivalóra. Mindenki jó fej volt, nem idegeskedtek bárkivel szóba álltak osztották az aláírásokat és szorgosan fotózkodtak a rajongókkal.

A Rallylegend egyik nagy erénye, hogy nem kell korán reggel útra kelni mint például egy rali világbajnoki futamon azért, hogy az ember versenyt lásson. Ennek oka az amit fentebb már leírtam, minden egy kupacban van, minden közel van mindenhez. Így a pénteki éjszakázás után nagy királyság volt a szombati 14 óra utáni rajt, majd vasárnap a 10 óra utáni kezdés.

Szombaton egyébként kettő gyorsaságit és egy szervizparkot tudtunk megnézni. Az időjárás szörnyű volt, de nem annyira mint tavaly most néha legalább elállt egy kicsit az eső sőt a naplemente idejére még a nap is előbújt félóra erejére. Két jól bevált helyre mentünk, a Piandavello cél előtti tempós hosszú jobbos kanyarjába és a Le Tane nagy ugratójához. A Piandavellon szokás szerint nagy tömeg volt és az eső ellenére gyorsan ment mindenki, nem ijedtek meg attól, hogy csúszik kicsit az aszfalt. A Le Tane ugratójánál sokkal kevesebb nézőt találtunk de a látvány klassz volt itt is, repült szinte mindenki még egy-két pályabíró VW is.

Vasárnap a Legend szakaszon kezdett a mezőny majd a San Marinó nevű gyorsasági következett, aminek a vége feljön egészen a városba, sőt igazából a várban van vége. Mivel itt tavaly nem voltunk itt kezdtünk majd azt terveztük lemegyünk a második Legend gyorsaságira.

Egy tempós gyakorlatilag  teligázos, szinte egyenes útszakasz végén egy hosszú, széles balos visszafordítóban néztük versenyt. Már az előfutók közül is többen túlcsúsztak, nem tudtak ráfordulni a kanyarra vagy beforogtak, még Marcus Grönholm is bénázott egy sort bár neki ez már belefér. Aki az elmúlt két napban jól ment ez itt is szép produkciókat mutatott be, bár egy kicsit többet vártam a helytől és a mezőnytől. Igazán szépen és gyorsan ment Navarra, Diana, pár BMW M3, Klausner a hosszú Audival és végülis Grönholm is az lehetett volna de ő megforgott.

Aztán a 12. autó körül bekövetkezett az amitől minden rendező, versenyző és néző retteg, a 44-es rajtszámú Renault Clio Maxi túl gyorsan ért fel az egyenes végére és a vizes úton hiába állt bele a fékbe, négy álló kerékkel becsapódott az egyenessel szemben álló nézők közé. Egy ember a helyszínen meghalt további nyolc szenvedett súlyos sérüléseket köztük egy nő és egy mozgássérült akit a kocsijával együtt lökött el az ütközés legalább 15 métert! Borzasztó kép fogadta az embereket, mindenhol kitekeredett végtagú vérző emberek feküdtek. A nézők közül többen próbáltak meg segíteni így vagy úgy, amíg a mentők (kb. 6-8 perc alatt) megérkeztek.

Nem tisztem és nem is tudom eldönteni, hogy ez a baleset miért következett be. Szinte biztos, hogy nézők nem álltak jó helyen, mert féktávon azzal szemben állni nem illik. De hibázhattak a rendezők is, mert ahol a nézők álltak ott a nézői zónát jelölő zöld szalag volt kirakva és a helyszíni pályabírók nem zavarták el őket. Hibásak lehetnek a rendezők abban is, hogy bár a kanyar külső íve végig ki volt rakva jó nagy melák szalmabálákkal itt ahol a versenyautó kicsúszott pont nem raktak be egy darabot. Pedig volt ott több is, ráadásul egy szalmabála rakodó traktor is mindvégig a helyszínen állt, szükség esetén könnyedén tudta volna mozgatni a bálákat. Hogy a versenyzők hibáztak-e? Lehet, mert talán gyorsabban jöttek a kelleténél vagy későn kezdtek fékezni esetleg rosszul volt felírva a pálya. De a versenyzőnek az a dolga, hogy gyorsan menjen, még ha néha hibázik is, őt ezért nem lehet felelősségre vonni. Ami tény, egy ember meghalt, további nyolc ember pedig súlyos sérüléseket szenvedett és bár a versenyzőpáros egyik tagja sem sérült meg, de biztos, hogy lelkileg komolyan megviselte őket az eset.

A baleset után természetesen félbeszakították a ralit ezért elmentünk még megnézni a Legend gyorsaságit, hogy lesz-e ott még verseny, de a jegyszedő srácok mondták, hogy vége a futamnak, lefújták az egészet. Minden versenyautót visszairányítottak a versenyközpontba és kb. vasárnap délután négy óra felé feloldották a Parc Fermét, hogy mindenki mehessen haza. Miután a versenyt és a célceremóniát illetve a díjátadót is törölték, ha információim pontosak eredményt sem hirdettek.

A verseny utáni - keddi – sajtóanyagból némi jó hír is kiderült. Ugyan a sérült nő még az intenzíven volt, de a mozgássérült fiút megműtötték és az állapota stabil. A többi sérült állapota akkor már nem adott okot aggodalomra, az egyiket szerdán átvitték az ortopédiára a többiek pedig már elkerültek az intenzív osztályról. A Rallylegend szervezői és a San Marinói hatóságok mindenben segítik a sérülteket és azok hozzátartozóit. Ezeket a híreket már sokan várták, mert a sajnálatos halálesetet kivéve nem lehetett tudni semmit a többi sérült állapotáról.

Azzal együtt, hogy nagyon rossz vége lett a 14. Rallylegendnek higgye el nekem mindenki, hogy ez a rendezvény a sportág egyik legjobbja! Ha valakit érdekel a ralisport, esetleg nosztalgiázni szeretne vagy megcsodálni a legújabb raliautókat vagy találkozni akar rég vagy élőben talán sosem látott sztár pilótákkal kelljen útra és nézze meg egyszer élőben. Hatalmas élmény azt garantálhatom!

Szöveg: Tommy

Fotók: Tommy, Milbich Mária, Aczél Rally Team